"Inkább olvass könyvet!" "Inkább kerss magadnak valakit!" - hangzanak el a jótanácsok, amikor szóba kerülnek az egyszemélyes társasok. Még mindig sokan idegenkednek a társasjátékok egyszemélyes változatainak kipróbálásától. Pedig tetszik vagy sem, egy lassan terjedő trenddel van dolgunk, ami szintén lassan (ha nem is követelménnyé, de) elvárássá is kinőheti magát. Ma már nagyon sok kickstarteres játék rendelkezik hivatalos szóló móddal - tehát kipróbált, tesztelt, az ellenfél nélküli játékhoz igazított szabályokkal - és a legtöbb társashoz létezik nemhivatalos szóló szabálykönyv is.

Mielőtt még nagyon belemelegednétek az egyszemélyes társasozás létjogosultságát firtató és azt a maszturbációhoz hasonlítgató kommentekbe, gyorsan szögezzük le, hogy az egyedüli játék nem teljesen új keletű dolog. Ha másról nem is, a pasziánszról már biztosan mindenki hallott.

Gyors közbevetés: a "pasziánsz" szó gyűjtőnév. Sokféle pasziánsz van, nem csak az az egy, amit a Windowsból ismertél meg. Annak a hivatalos neve egyébként Klondike.

Az is egy alapvetően társas szórakozásra kitalált játék egyszemélyesre átírt változata és mégis mindenki ki van vele békülve. Nos, a szóló társas is valami hasonló, csak más eszközökkel.

Egyébként gyakran előjön 'érvként', hogy a társasjátékoknak már a nevükből eredően nem lehet egyjátékos módjuk. Ezzel az a baj, hogy nagyon nyelvfüggő. Az angolok ugye board game-nek, vagyis táblás játéknak hívják ezeket - ők akkor játszhatják egyedül, csak mi nem?

Kutatás

Hogy igazán hiteles képet kapjak a szóló játékokról, kipróbáltam öt társasjáték egyszemélyes változatát (ezekről részletesen egy későbbi posztban írok majd). Szigorúan olyan játékokat válogattam össze, amiket már próbáltam több emberrel és hivatalos, tehát a játékhoz mellékelt egyszemélyes módja van.

Végül arra jutottam, hogy az egyszemélyes játék szórakoztató, de egy kicsit furcsa is. Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből a többiek hangját, akik folyamatosan kommentálták (volna) a lépéseimet, de a sajátomat se, amint bejelentem nekik az akcióimat.

Egyedül játszani annyiban volt könnyebb, hogy kvázi végtelen idő állt rendelkezésemre átgondolni egy lépést és nem befolyásoltak a többiek tanácsai sem. Bármennyiszer átszámolhattam a dobott lapokat és akár többször is végigpróbálhattam egy lehetséges kimenetelt, mielőtt döntöttem volna - anélkül, hogy a lépjélmár kezdetű udvarias sürgető fonémát kaptam volna az arcomba. Nem kooperatív játék esetén az is könnyebbséget jelentett, hogy egy pillanatig sem kellett elgondolkodnom azon, hogy etikus-e megtámadni valakit. Tekintve, hogy itt nem volt létező ellenfelem, teljesen hideg logikával véreztethettem ki bárkit - a kártyapakli lelkivilága kevésbé érdekelt ugyanis.

Ami inkább nehézséget jelentett, az - micsoda meglepetés - a többiek hiánya. Itt nem volt senki, akivel megbeszélhettem volna a döntéseimet, így az egészet egy nézőpontból - a sajátomból - láthattam csak. Ugyanezen okból (és erre érdemes figyelni) egyszemélyes játékban a legkönnyebb akaratlanul csalni. Itt nem volt, aki finoman emlékeztetett minden apró kis szabályra, amin amúgy hajlamos vagyok átsiklani. Előfordult, hogy két-három körrel később vettem csak észre, hogy nem fizettem ki valamit, vagy, hogy nem is lehetnék éppen ott, ahol. Ilyenkor sajnos már nem volt módom mindent visszaforgatni - és nem is lett volna értelme.

Ami igazán hiányzott az egyszemélyes játékokból, az a játék vége. Egyszerűen hiányzik az a lezárás, amikor kiszámoljuk, kimondjuk a győztes nevét és lezárjuk a játékot. Itt egyszerűen csak tudomásul veszem, hogy vége a játéknak, abbahagyom a pakolászást és elrakom a játékot. Nincs kivel megbeszélni a tapasztalatokat és nem lehet előadni a "ha nem lett volna ott a csontvázad a sarokban" kezdetű vereség-monológokat. Kevésbé szociális az élmény, na.

Összegzésként annyit tudok elmondani, hogy az egyedül társasjátékozás nem sokban különbözik az egyedül videójátékozástól. Mindkettő olyan dolog, amit akár társaságban is művelhet/ne az ember, de nem feltétlenül. A különbség csupán annyi, hogy az egyik műfaj kellően széles körben elterjed, míg a másikkal még csak most kezd ismerkedni a világ.