A Castles of Mad King Ludwg stablian tartja a helyét a gamer köztudatban és a BGG top százas listájában. Kevésbé szép (értsd: ronda) külseje ellenére sokan szeretik. Több díjat és jelölést is bezsebelt 2014-es megjelenése óta és természetesen app is készült belőle. Lassan egy kisebb franchise-á növi ki magát a társasjátékokon belül, így időszerűvé vált egy áttekintő ami segítségére lehet azoknak, akik még csak most ismerkednek a bajor király épületeivel.

Jó, de ki volt Mad King Ludwig?

II. Lajos, vagy "Őrült Lajos király", esetleg valamivel hízelgőbb nevén a "Mesekirály" Bajorország uralkodója volt a XIX. században. Vezetőként nem tett le sokat az asztalra, inkább a művészetek iránti rajongása miatt maradt fent az emlékezete. Élete végig pártfogója volt Wagnernek (aki egy évig a királyi udvarban lakott) és számos kastélyt építtetett az országában, drága pénzen.

Féktelen költekezését a miniszterei nem nézték jó szemmel, ezért őrültnek nyilvánítva megfosztották a trónjától és helyére testvérét ültették. Elmebetegségéről (amit paranoid skizofréniaként diagnosztizáltak) máig megoszlanak a vélemények. Bár a miniszterei szerint rendszeresen bántalmazta a szolgálóit, nincs rá bizonyíték, hogy ez valóban megtörtént volna. Voltak viszont furcsa dolgai. Tekintve, hogy már az apja sem volt százas - rendszeresen éheztette a gyerekeit -, ez valahol érthető:

• utált fogadásokat tartani. Megparancsolta a zenészeinek, hogy olyan hangosan játsszanak közben, hogy ne lehessen egymás szavát érteni - illetve rendszeresen merevrészegre itta magát az események alatt
• azt állította, hogy a francia XIV. Lajos szellemével ebédelt és a szolgáit is gyakran szólította ezen a néven
• a lovardájában megtett annyi kilométert körbe (váltott lovakkal), amennyivel elért volna Insbruckig, majd kijelentette, hogy "odaért" és lefeküdt aludni
• kedvenc időtöltése volt, hogy egy hattyú alakú csónakban Lohengrin-nek (Wagner operájának címszereplője) öltözve hajókázott 

Legismertebb épülete a Neuschwanstein. Ez a több különböző építészeti stílust (román, mór, gótikus, bizánci, barokk) ötvöző, meseszerű kastély 360 szobát foglal magába. Több száz mesterember dolgozott azon a számtalan freskón és faragványon, ami a belső tereket díszíti. Ezeken jellemzően Wagner operáinak szereplői jelennek meg. Az épület fantasztikus jellegére jól rámutat, hogy terveit nem építész, hanem egy színházi díszlettervező készítette.

Te is láttad már ezt a kastélyt. Indíts el bármilyen Disney mesét és várd meg a logót az elején. Na, az az.

Castles of Mad King Ludwig

 Az alapjátékban a Neuschwansteint (vagy Ludwig egy másik elborult ötletét) megvalósítani kívánó építészeket alakítunk. Mindenki egy kastélyt épít maga elé a rendekezésére álló elemekből, lehetőség szerint minél több győzelmi pontot gyűjtve közben. Ami az igazi ízét adja a játéknak, hogy a kastély elemei egyáltalán nem szabályosak: kicsi és nagy körökből, ilyen-olyan oválisokból, szűk folyosókból kell felhúzni a várat. A négyzet kb. a legritkább elem lesz az asztalon. A legtöbben azért is szeretik a játékot, mert így teljesen őrült, kusza és egyedi kastélyokat lehet fölhúzni. Valahogy úgy, ahogy Ludwig is csinálta.

Minden forduló elején a kezdőjátékos (master bulider) húz néhány új szobát, majd beárazza őket. A  játékosok a master bulidernek fizetnek a szobákért, amiket föl akarnak építeni, ő pedig utolsóként a banknak fizet a sajátjáért. A master builder szerep folyamatosan vándorol körbe, így mindenki tud építkezni és pénzt gyűjteni is.

Játék közben pont jár a megfelelően egymás mellé helyezett szobákért, valamint vannak közös-, és egyéni céljai is a játékosoknak. Ez utóbbi kivételével minden információ nyilvános, tehát egész jól be lehet lőni, hogy ki mire pályázik. Bár elsőre jó taktikának tűnik kifigyelni, hogy kinek mire van szüksége és azt az épületelemet master buliderként beárazni egy milliárdra, sajnos ez hosszútávon nem kifizetődő. Fennáll ugyanis a veszélye annak, hogy a többiek egyszerűen nem vesznek semmit és így a kezdőjátékos is pénz nélkül marad.

A játék legnagyobb negatívuma, hogy a látványt valahol az ikeás lakástervező szoftver és az elnagyolt zsírkréta rajzok szintje közé sikerült belőni. Mindezt még megspékeli a világ talán legunalmasabb szürke színe mint háttér. Az eredmény: ez a játék ronda. Én egyébként nem állítom, hogy megfelelő kinézet nélkül nem lehet sikeres valami, de ha most próbálkozna Kickstateren, valahol 3 dollár környékén tetőzne az összekalapozott összeg.

Létezik belőle egy szép, de cserébe kevésbé átlátható változat is, ami jelenleg csak lengyel nyelven érhető el, egy  közösségi finanszírozási kampány hatására. Ehhez szorosan kapcsolódik a Zamki szalonego króla Ludwika: Polskie zamki névre hallgató mini kiegészítő, ami lengyel várak jellegzetességeit mutatja be tíz promó szobával.

A COMKL két fővel is élvezetes, de az igazi ereje hárman vagy négyen játszva jön elő. Egy parti kb. 1-1,5 óra hosszú és a játékossegédleteket leszámítva nyelvfüggetlen. Próbáltam a szóló verziót is (erről bővebben itt) és meglepően jól működik.

Castles of Mad King Ludwig: Secrets

Az első és egyetlen kiegészítője a játéknak nem dobozban, hanem szimpla lefóliázott csomagban érkezik. Hogy ez dicséretes spórolás vagy igénytelenség, azt még nem tudtam magamban eldönteni.

A Secrets leglátványosabb újítása a moat, vagyis a várat körülvevő vizesárok megjelenése. Ez ugyanúgy pénzért vásárolható, mint a szobák és szó szerint keretek közé szorítja az amúgy teljesen szabadon építhető kastélyt. Cserébe pont hegyekkel jutalmazza a bevállalós játékost.

Ezen kívül bizonyos szobák színes hattyúkat termelnek a játékosoknak, amikért plusz pontokat szerezhetnek vagy pénzre válthatják őket. Mivel a hattyúkra nincs sok ráhatása senkinek, inkább kompenzáló hatást keltenek - ha valaki végképp lemaradt, akkor esetleg a szárnyasokkal megpróbálhat talpra állni.

Sajnos a névadó Secrets, vagyis a titkos folyosók sikerültek a leggyengébbre. Ezekkel elvileg különálló szobákat köthetünk össze még több pont reményében, de egy ilyen kaotikus kastélyban nagyon kicsi az esélye, hogy ezek a fix méretű folyosók pont passzoljanak két szoba közé.

Az alapjáték a Secrets nélkül is tökéletesen elvan. Én élveztem a vizesárok nyújtotta lehetőségeket, de neked csak akkor ajánlom a beszerzését, ha Castles kimondottan gyakori vendég az asztalon.

Palace of Mad King Ludwig

A Palace a Mad King sorozat legfiatalabb darabja, önálló alapjáték és nem kompatibilis a korábbiakkal. Ted Alspach lépett egy merészet és kidobta az ablakon a széria lelkét: a káoszt. A Palace-ban minden szoba szabályos négyzet alakú és a játékosok egy közös kastélyt építenek, amolyan Carcassonne-szerűen. Arra azért ügyelt, hogy vizualitásban hű maradjon az eredeti játék szellemiségéhez és a fantasztikus külső ne vonja el a figyelmet a játékról...

Egy közös kastélyt építenek tehát a játékosok, szabályos szobákkal. A fizetőeszköz pénz helyett a hattyú lett, amit úgy lehet szerezni, hogy azonos színű ajtókat telepítenek egymás mellé. Akárcsak a Secretsben, a játék végén a hattyúk konvertálhatók győzelmi ponttá.

Minden befejezett (tehát teljesen körbekerített) szoba után elkezd nőni a kastélyt körülölelő árok. Ez folyamatosan korlátozza majd a bővítési lehetőségeket és ha nem tud tovább terjeszkedni, véget vet a játéknak. A végén pont jár a lerakott szobákért, a teljesített küldetésekért és a megmaradt hattyúkért is.

A pakolászást a bónuszok törik meg egy kicsit. Minden játékos dönthet úgy, hogy építés helyett inkább bónusszá konvertál egy szobát, ami később előnyt jelenthet neki: olcsóbb építés, extra hattyúk, plusz pontok, stb. Egy korán megszerzett bónusz jelentős előnyt biztosíthat a többiekkel szemben.

A Palace jó, de nem üti meg az alapjáték szintjét, hiába próbálták beledolgozni a legnépszerűbbnek tartott elemeket. A négyzethálós építkezés el fogja venni sok ember kedvét, akik a kaotikussága miatt szerették az előző részt. A hattyúk pénzzé alakítása jó ötlet, viszont valamiért úgy érezték, hogy muszáj még megbolondítani az egészet "titkos hattyúkkal", ami egy erőltetett baromságot eredményezett.

A teljesség kedvéért: a játékban nyilvános az, hogy milyen színű hattyúk van  a játékosnál, de lehet titkos madarakat is szerezni, amiket csak ő ismer. Ezeket elköltheti ugyanúgy, de vonatozhat rájuk küldetés is. Fölösleges.

A direkt konfrontáció jóval nagyobb a Palace-ben. Mint említettem, az alapjátékban könnyen pénz nélkül találhatta magát az, aki kizárólag akadályozásra játszott. Itt a várárok jó helyre vezetésével könnyedén és büntetés nélkül keresztülhúzhatjuk a másik számításait. Ez nem feltétlenül baj, de szembetűnő változás az eddigiekhez képest.

Összefoglaló

A Castles of Mad King Ludwig önmagában is elég változatos ahhoz, hogy sokáig szórakoztató legyen. Valóban alapjáték, minden gamer polcán ott a helye. Ha sikerül megoldani a nyelvi akadályokat, arra fogékonyabb családnak vagy baráti társaságnak is meg lehet mutatni.

A kiegészítő hozzáad az élményhez, de nem nélkülözhetetlen. A Palace pedig nem rossz, de marad egy keserű íz az ember szájában, ha eredeti játék után próbálja ki.

Kedves hazai, kiadók! Nagyon örülnénk az alapjátékból egy magyar kiadásnak!