Az Évszakok óta tudom, hogy nekem a szépen megrajzolt játékok a gyengéim (a minik mellett persze). Ezért is landolt azonnal a Bunny Kingdom az "érdekel" kupacban, amikor Isrával a nászutas játékainkat válogattuk ki. A cukinyuszis borítókép valamiért nagyon ismerős volt. Abban biztos voltam, hogy láttam már ettől a rajzolótól társasjátékot, csak abban nem, hogy pontosan melyiket. Otthon aztán kiderült, hogy a Bunny Kingdom illusztrátora Paul Mafayon, aki többek közt az Évszakok második kiegészítőjéért is felelős. Tervezője pedig az a Richard Garfield, akit talán már nem kell bemutatni. Ekkor már tudtam, hogy ez a játék csak jó lehet.

A másik dolog, ami megfogott a BK-ban, hogy a színpompás borítója ellenére a doboz oldalán a 14 pluszos életkor besorolás figyel. Ezt a kiadók csak akkor szokták a dobozra biggyeszteni, ha a téma indokolja, vagy ha tényleg összetett játékról van szó - az iszonyatosan bonyolult Dungeon Lords például csak 13+ kategóriát kapott a CGE-től). Tehát a nyuszis cukulás lehet, hogy gamereknek is élvezhető játékot takar.

Szapora rágcsálók

Ahogy az kiderült, a Bunny Kingdom azért nem bonyolultabb a Dungeon Lordsnál. Sőt, inkább a családi kategóriák tetejét súrolja összetettségben, de ettől még igenis élvezhető gamereknek is. Egy tízszer tízes térképen játszunk, ami az Új Nyúlkirályság jövőbeli területe lesz. A birodalmat hegységek, tavak és termőföldek tarkítják, a nyuszik pedig alig várják, hogy várakat építhessenek és földet művelhessenek.

A cél, hogy négy forduló alatt minél több pontot (aranyrépát) gyűjtsünk össze értékes mezők megszerzésével és fejlesztésével. Minden játékos kap tíz lapot, kiválaszt kettőt és továbbadja a szomszédjának, majd kijátssza a lapokat. Ha a kártyán egy konkrét mező szerepel, akkor egy nyuszi odahelyezésével el is foglaltuk azt a rajta lévő várral együtt. Ha már lenne ott ellenséges táborozó nyúl, akkor nagyokat rúgva a szőrős valagába elkergetjük onnan. Ha a kártyán épület van, akkor magunkhoz vesszük azt, hogy az építés fázisban felhasználjuk. Ha kincs vagy küldetés, akkor képpel lefelé magunk elé tesszük, mert a játék végén bónuszpontokat fog nekünk hozni - remélhetőleg.

Ha mindenki kijátszotta a maga két lapját, ismét választunk kettőt és továbbadjuk, egészen addig, amíg el nem fogytak a kártyák. Ezek után következik az építkezés fázis, ahol felhúzhatjuk a fent említett épületeket. Ezek termelhetnek valamilyen nyersanyagot (például halat, répát, stb,), összeköthetik két távoli területünket, elfoglalhatnak nekünk szabadon választott üres mezőket és lehetnek egy-, kettő- illetve háromtornyú kastélyok, amiknek a pontozásban lesz szerepe.

Ha mindenki kiépítkezte magát, jöhet a pontozás, ami roppantul egyszerű: minden összefüggő terület annyi pontot ér, amennyi a rajta lévő különböző nyersanyagok és kastélytornyok szorzata. Tehát ha egy terület termel két halat, három répát és van rajta egy darab kéttornyú kastély, akkor 2*2=4 pontot fog érni. Ezt mindenki szépen végigszámolgatja a saját területein majd jön a következő forduló.

A játék végén még kiosztjuk a kincsekből és küldetésekből eredő extra pontokat és győztest hirdetünk.

Párosan szép?

Ez tehát a Bunny Kingdom, ha többen játsszák. Ha viszont ketten ülünk le elé, az egész játék átformálódik. Fordulatosabbá, ugyanakkor kiszámíthatatlanabbá válik a felerősödő szerencsefaktornak köszönhetően. Amikor megkapjuk a maradék paklit, húzunk hozzá egy lapot. Kettő helyett csak egy kártyát játszunk ki, egyet pedig el kell dobnunk, mielőtt ismét továbbadnánk a maradékot.

Ennek a következménye, hogy körönként csak egy-egy lappal lesz kevesebb a paklikban (tehát a tíz lap nem öt, hanem tíz kör alatt fogy el) és húsz helyett összesen negyven kártya pörög át a kezeink között fordulónként. Ettől az egész játék lassabb lesz - ugyanakkor a kieső időért bőven kárpótol a négy játékosból eredő holtidő hiánya.

Új dilemmát jelent, hogy ha távol akarunk valamit tartani a másiktól, akkor vagy ki kell játszanunk (még akkor is, ha nekünk éppen nem kell) vagy el kell dobnunk. Ezzel viszont végleg eltávolítjuk a játékból, jól tökönrúgva magunkat, ha később nekünk lenne rá szükségünk.

Nem lehet mindent előre látni, így a hosszú távú stratégiák szerepe csökken. Ha rossz is lett a kezdeti leosztás, még simán be lehet mákolni egy jó kártyát a végére. Ez sajnos azzal is jár, hogy az ellenfél is tönkreteheti a szépen kiépített birodalmunkat egyetlen szerencsés húzással. Ráadásul beállhat az a félpatthelyzet, hogy folyamatosan ugyanazokat a lapokat kapjuk vissza, mert mindketten csak az újonnan érkezett kártyákat használjuk fel.

Nem állítom, hogy ettől jobb vagy rosszabb lesz a játék, de egyértelműen megváltozik a szellemisége. Úgyhogy vásárlás előtt érdemes átgondolni, hogy hányan fogtok tudni játszani vele.

Nyulat a cilinderből

Nagyjából ez az egyetlen tanács, amivel tudok szolgálni a Bunny Kingdommal kapcsolatban. Gondold át, hogy hányan játszanátok vele gyakrabban és, hogy az a társaság vevő-e arra a stílusra (két játékos - több fordulat, több szerencse; több játékos - több tervezés).

Csak egy körjelzőt hiányoltam, amin követhettük volna, hogy éppen hol járunk és merre kell adni a lapokat. Minden bizonnyal hasznosabb lett volna, mint a minden játékosnak kiosztott szorzótábla, ami a pontszámítást hivatott megkönnyíteni.

Egyelőre csak az alapjátékot adták ki, azt is csak angolul, valamint megjelent hozzá 1-1 promólap is. Kiegészítőről egyelőre csak annyit tudunk, hogy "valami készül" - ezt a kiadó és maga Richard Garfield is megerősítette.

A Bunny Kingdom nagyon szép és nagyon szórakoztató. Nem igényel nyelvtudást, csak a kártyák szövegét kell megjegyezni. Ennek ellenére örülnék, ha később inkább egy magyar verzió díszeleghetne a polcomon.