Egy mélytengeri kutatóbázison vagyunk. A dolgozók a rendkívül ingerszegény környezetben a munkaidőt drónvezérelt tengeralattjárók programozásával, kristálybányászattal, a labor tatarozásával és polipgyűjtéssel ütik el. A fejlábúak minden bizonnyal komoly státuszszimbólumként szolgálhatnak a tudósok körében, mivel aki nem gyűjt belőlük eleget, az számolhat a többiek megvetésével - a feladat jelentősége mellett még a labor karbantartása is eltörpül...

Az OctoDice-t 2015-ben adta ki a Pegasus Spiele, az Aquasphere spin-offjaként. Mint ilyen, a nagy roll&write hullám előfutárának tekinthető, azóta ugyanis egyáltalán nem ritka, hogy egy nagyobb játékhoz kiadnak egy kisebb és egyszerűbb (általában roll&write) verziót. Sajnos ez azt is magával hozza, hogy még egy picit kiforratlan, de aki egy egyszerű kockacsörgős játékra vágyik (vagy hozzám hasonlóan polipfetisiszta), az szereti fogja.

Három forduló, hat kör, tizenkét akció

Az, hogy hat kockával kell dobnunk, rögtön megkérdőjelezi a cím hitelességét. Ha már ennyire a polippal meg a nyolcas számmal menőznek a borítón, igazán lehetett volna nyolc kocka, vagy mondjuk egy d8 a játékban...

Tehát a hat kockát kétszer újradobjuk, az így kapott három fehér és három fekete oldalt kell összepárosítanunk, hogy akciókat formázzunk velük. Minden esetben a fehér oldal jelenti az akció típusát egy ikonnal, a fekete pedig az akció sikerességét (vagyis általában azt, hogy hány pontot zsebelhetünk be érte), egy számmal. Az akció lehet kristálygyűjtés vagy szerelés, ezek azonnali pontokat adnak. Hosszabb távú befektetésnek számít a tengeralattjárók felszerelése drónokkal, ezek ugyanis minden körben termelnek valamennyi pontot - feltéve, ha sikerül jól összeraknunk őket. A legérdekesebb akció viszont kétségtelenül a laborfejlesztés.

Ez utóbbival egyedi képességeket vásárolhatunk maguknak, amik később még több pontot adnak, vagy valahogyan megkönnyítik a pontok gyűjtését (például bizonyos kockaoldalak átforgatásával). Ilyen fejlesztésből tizennyolc különböző van, játékba pedig mindig kilenc kerül, tehát ha mindig véletlenszerűen osztjuk ki őket, akkor több száz leosztás lehetséges!

Egy körben két akciónk lehet, tehát a hatból kettő kocka elveszik. Kivéve, ha polipot dobtunk velük. Mint említettem, a csáposok gyűjtögetése a játék központi eleme. Minél többet dobunk ki belőlük egyszerre, annál több pontot érnek és levonást jelent, ha nem szerzünk belőlük fordulónként legalább kettőt. A fejlábúak viszont a többi akciótól veszik el a helyet, úgyhogy mérlegelni kell, hogy mikor kezdjük levadászni őket.

Fordulóból összesen három van, mindegyik alatt kétszer kerül ránk a sor és egy kör alatt három akciónk lehet a polipgyűjtéssel együtt, vagyis 3*2*3=18 lehetőségünk lesz, hogy pontot szerezzünk. Ezt még kiegészíti minden körben a "lopás" (vagy inkább másolás), ami arra hivatott, hogy a túlzott szerencsefaktor felől legalább egy kicsit a stratégia irányába billentse a mérleg nyelvét. A lopás azt jelenti, hogy fordulónként kétszer mi is felhasználhatjuk az ellenfelünk két-két kockáját, mintha mi dobtuk volna őket. Ezzel lehet potyapontokat szerezni, turbózni a laborunkat vagy csak megúszni a poliphiányból eredő büntetéseket.

Tengerszint felett

Lopás meg stratégia ide vagy oda, az OctoDice-ban a kocka dönt, mi csak optimalizálni tudjuk a dobások kimenetelét. Ahogy a legtöbb játékot ebben a műfajban, ezt is lehet szólóban játszani, csupán be kell vezetni egy fiktív játékost, hogy legyen kitől kockákat lopni. A holtidő minimális, hiszen nem tart sokáig összepárosítani három-három kockát és közben figyelni kell a lopási lehetőségekre is.

Nincsenek benne olyan láncreakciók, mint a Ganz Schön Cleverben, de a kevesebb döntési lehetőség lehet, hogy jobban be fog jönni annak, aki egy könnyedebb játékot keres. Magyarul sajnos nem jelent meg, de az új kiadásban egyszerre található angol és német szabály is. Mint minden roll&write játék, utazáshoz, fillernek és gyerekeknek jó választás lehet. Ez a lista itt még kiegészül a poliprajongókkal is.