"Ha az eredeti verziót kisgyerekkel játszanád, sírás lenne a vége" - Interjú a Grund készítőivel
2020. április 07. írta: PixelDrake

"Ha az eredeti verziót kisgyerekkel játszanád, sírás lenne a vége" - Interjú a Grund készítőivel

A tavalyi (és az ország első) Board Game 12 versenyének legnagyobb győztese a Grund volt. A legjobb tíz játékötlet mellett a sajtó különdíját is elnyerte, így nem volt kérdéses, hogy Quatropoly csapat játéka lesz az egyik, amelyik eljut a fizikai kiadásig.

Persze egy játéknak sokkal több kell, mint fél nap, hogy megszülessen. A körúti Board Game Caféban a Grund két tervezőjével, Venczel Patrikkal és Lackner Sámuellel beszéltünk az első tizenkét óráról, és az azt követő hetekről hetekről, amíg az ötletből valódi játék lett.

Ludens: Honnan jött az ötlet, hogy a játék témája egy játszótér legyen?

Venczel Patrik: A játszótér ott a versenyen jött, de előtte sokfajta témán gondolkoztunk. Jött sok sablontéma is (például kincskeresés), de elvetettük azokat, amikből tudtunk mondani kapásból 10-20 játékot. Végül Samunak volt az az ötlete, hogy legyen játszóteres.

Lackner Sámuel: Imádok játszóterezni 26 évesen is, mert egészséges. Én gyógytornász vagyok, a játszóteret prevenciós technikának tartom. A Gellért-hegyen van egy csúszdapark, ahol ha sokat csúszol, azon kapod magad, hogy másfél órán keresztül fölfelé szaladgálsz a hegyre. Sötétedés után már csupa felnőtt van csak ott, de nincsen megrongálva.

Először retro magyar játszóteret akartunk a játékba vinni, azt Marci (Ollári Márton) rajzolta. Szocreál hangulatra készültünk, de az nemzetközi környezetben nem állta volna meg a helyét, ezért a kiadó javaslatára megváltoztattuk a témát.

img_20200407_183613.jpg

Ludens: Miben különbözik a kiadott Grund attól, amit beadtatok a verseny végén?

Patrik: Szerettünk volna valamilyen aszimmetrikus elemet belevinni, egyedi képességekkel: valamelyik gyereknek macskája van, a dagadt kisfiúnál mindig van cukorka, stb. Aztán rájöttünk, hogy ezt még nálunk tapasztaltabb játéktervezőknek sem mindig sikerül kibalanszolni sokkal több idő alatt, úgyhogy a verseny végére biztosan nem fogunk elkészülni vele.

Először a macskát kezdőjátékos jelölőnek használtuk csak.

Samu: Kevésbé szigorú lett a pontozás. A kezdeti verzióban csak a bokrok meg a vár ért pontot, a várért pedig levonás is járhatott. A várat most is be kell fejezni, hogy több pontot érjen, de ha az eredeti verziót kisgyerekkel játszanád, sírás lenne a vége, mert mínusz pontos lenne a végeredmény. Flowra meg ötletre ugyanaz, a hangulat megmaradt.

Patrik: Az első verzióban lerakosgattuk a bábukat, mindenki lépett egy helyre, kapott egy pontot. Már akkor is benne volt a konfliktusmechanikánk, de nem volt érdemes harcolni bárkivel is.

Samu: Harcolni kellett az erőforrásért, de igazából jutott mindenkinek. Elsőre olyan volt, mint egy német játszótér, ahol mindenki elfér. Még azon is gondolkoztunk, hogy középen álljon a játszótér, messzebb meg felfedezhető területek legyenek.

Most látszik rajta, hogy rövid idő alatt készült. Vannak benne hibák – például kimaradt egy sor a szabályból – de nem durva dolgok. Még egy hónapot adnunk kellett volna neki kiadás előtt. Összeállítottunk pár fix leosztást, ami szerintünk jó, ezt föltöltjük majd Facebookra meg Instagrammra. Szerettem volna, ha a szabálykönyvbe is kerül pár ilyen. Én azt az élményt szeretem, ha olyan érzést ad egy játék, hogy már a kiegészítőt is megkapod vele együtt.

Ludens: Kihasználtátok a 12 órát a versenyen?

Patrik: Kb. 2 óra után azt láttuk, hogy körülöttünk már mindenki dolgozik, mi viszont csak ülünk és beszélgetünk, hogy mi legyen a téma. Viszont, amikor félidőnél jártunk, akkor már csak rajzolgattunk, meg kisebb módosításokat végeztünk.

Samu: Elmászkáltunk közben boltba is. Nem volt egy túlfeszített, streszelős tempó.

img_20200407_184311.jpg

Ludens: Mit tanultatok verseny közben a fejlesztésről?

Samu: Különleges élmény, hogy kapsz eszközöket, amiből dolgozhatsz. Ha a játékod bármi lehet, az olyan, mintha azt mondanák, hogy mesélj valamit. Ha viszont megkérdezik, hogy milyen volt a tegnapi buli, akkor máris többet tudsz mondani. Ha nem a versenyre csinálnék a játékot, lehet, hogy amúgy is úgy állnék neki, hogy elképzelem, hogy mekkora volumenű lenne, mik azok a mechanikák, amiket szeretek és kipakolnék pár eszközt, hogy, na, ezekből akarok játékot csinálni. A keretezés amúgy sokat segített. Azóta többször is próbáltunk játékot tervezni, de mindig az lett a vége, hogy 15 percet foglalkoztunk vele, aztán nyomtunk egy Scythe-ot.

Patrik: Ha csapatban fejlesztesz játékot, akkor nem kell mindenkinek értenie mindenhez. A Board Game 12 azért is egyszerűbb valamilyen szempontból, mert ott kiegészítitek egymást. Amikor elkezdtünk gondolkozni azon, hogy mit csinálnának a gyerekek, az olyan volt, mintha a játék magát fejlesztené. A mechanikákat meg a tematikákat mindenki dobálta be. Samu találta ki, hogy játszóteres legyen a téma, Marci rajzolta le az illusztrációkat, amiért sajtó különdíjat nyertünk. Máté (Brunner Máté) le tudta írni úgy a szabályt, hogy nyerjünk.

Ludens: A verseny végén éreztétek, hogy ebből lesz valami?

Patrik: Máté mondta a verseny végén, hogy szíve szerint most hazavinné a Grundot, hogy toljunk vele még egy partit. Ez azért csalóka, mert az ember akkor is be tud szerelmesedni a saját játékába, ha amúgy nem jó. Szerintem ezt előre nem lehet tudni – de volt egy olyan érzésem a közepén, hogy megnyertük. Lehet, hogy ez csak azért volt, mert az első verzió annyira rossz volt, hogy ahhoz képest csoda volt egy működő játék.

img_20200407_183936.jpg

Ludens: Fogtok indulni az idei Board Game 12-n is?

Patrik: Még nem tudjuk. Úgy vagyunk vele, hogy most inkább a Grundot népszerűsítjük. Én szívesen elindulnék megint, mert nagyon izgalmas. Biztos, hogy sokkal nagyobb lesz a verseny idén, mert az emberek láthatják, hogy ebből tényleg lehet játék. Nekünk nem ez lenne a következő lépés, hanem egy kickstarteres projekt inkább.

Samu: Nem tudom, milyen érzés lenne újra elindulni. Ha veszítünk, az azért ciki; ha megint nyerünk, akkor meg mindenki bundát kiáltana. De ha mégis, akkor úgy mennénk megint, hogy nem feszüljük túl és újra valami erős tematikát választanánk. Szerintem az vitt be minket.

Ludens: Milyen a Grund fogadtatása?

Samu: Egyelőre nincsenek konkrét számaink az eladásokról. Azt tudjuk, hogy amit mi magunk kértünk ki eladásra, az azonnal elment. Most van egy szöveges lista a telefonomban, random emberek írnak nekem, hogy vennének játékot.

Patrik: Küldtünk egy példányt a Dice Towernek is. Már kibontották, de még nem írtak róla semmit. Én nagyon örülnék, ha készülne legalább egy angol nyelvű videó is róla.

Ludens: Kinek ajánljátok a játékot?

Patrik: A Grundot azoknak ajánljuk, akik szeretik a kicsit konfrontatív játékokat. A kitolás mellé jutalmaz is, nem szántuk take-thatnek - de vannak olyan társaságok, ahol direkt szekálják a másikat benne. 

Szerintem ez nem gateway játék, inkább egy picit afölött van. Nagyjából a Fesztáv bonyolultságával egyezik meg. Az a németektől az összetett játék díjat nyerte meg, de a Board Game Geeken csak 2,3-as nehézségű.

Ezért is néz ki így a borító. A kiadó groteszkebb ábrázolást szeretett volna, mert abból látszik, hogy nem családi játék. Volt egy sokkal groteszkebb verzió is, azon egy kisgyerek egy autóval végigment a másik homokvárán. Az már nem adta át a Grund szerethetőségét. De volt egy nagyon cuki verzió is, abból viszont nem jött le, hogy a gyerekek harcolnak a mászókáért. A grafikus egyébként rárajzolt minket és a kiadót is a dobozra.

Samu: Amikor vannak barátaid, akikkel már játszotok egy ideje, de szeretnél velük kipróbálni valami komolyabbat, akkor jó rávezetés tud lenni.

Játszottunk nyolc éves gyerekekkel is, akikkel kicsi koruk óta társasoznak a szüleik. Én úgy vettem észre, hogy a nyolc évesnek néha hamarabb el tudtam magyarázni, mint a szüleinek. Ha viszont nem társasozott még a gyerek, akkor nagyon nem értette meg. Azt szoktuk mondani, hogy ha ez lenne az első társasjátékuk, akkor nem javasoljuk.

img_20200407_184601.jpg

Ludens: Játszottatok a Grunddal, miután kiadtátok?

Samu: Egymással nem. Az egész nyarat azzal töltöttük, hogy ezzel játszunk: családnak, barátoknak mutattuk be a játékot. Összeraktunk egy kezdőpályát is, ami nekünk már nagyon unalmas, mert az új játékosoknak csak azzal mutatjuk meg a játékot.

Patrik: Amikor promózzuk a játékot és megkérnek minket, hogy szálljunk be, általában nagyon elverjük a kezdőket. A Delta Fiesztán egyszer az egész társaság rám szállt, hogy le tudjanak győzni.

Samu: Engem még nem vert meg külsős, de nagyon várom.

Ludens: Milyen játékot fejlesztenétek még szívesen?

Samu: Nekem célom olyan játékokat lepakolni, ami mindenkinek elérhető. Most már nincs annyira jelen, hogy egy tízezres játék az alapfizuhoz képest mekkora kiadás. Remélem, hogy most még az elején vagyunk a hullámnak, hogy egyre több ember játszik. Első körben ebbe szállnék be szívesen, hogy könnyen eljusson az emberekhez: mint a Dobble – nagyon olcsó, nagyon könnyen megtanulható. Én sokat táboroztatok meg sokat foglalkozok gyerekekkel, ezért én nagyon szeretném, ha olyan játékok is megjelennének a világban, amik a frontális oktatást helyettesítik.

Nagyon jó érzés, amikor valaki küld egy képet karácsony után, hogy a szomszédja vett egy Grundot és neki mutatta, hogy milyen jó játék. Ez az élmény nagyon adja, de én a kreatív folyamatot is élvezem.

Sokféle a működésünk, úgyhogy ha megint csinálunk valamit, akkor jó lenne újra ezzel a csapattal, mert mindenki teljesen máshogyan működik. Én főleg az elején vagyok lelkes. Akkor bedobok sok ötletet, aztán ott van Patrik, Marci meg Máté, akik kitartóbbak és kidolgozzák.

A bejegyzés trackback címe:

https://ludens.blog.hu/api/trackback/id/tr9515593280

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.