Egyszerűen nem értem a játékfejlesztőket. Ha én játékot terveznék és közben találnék valami olyan elemet, amitől az amúgy is jó játék összehasonlíthatatlanul jobb lesz, akkor az első dolgom lenne belepasszírozni azt az alapjátékba, nem pedig a kiegészítőre tartogatni. Persze ha az az ötlet az első játék kiadása után jutna eszembe, az egyenes utat jelentene a kiegészítőhöz, de ugye az Arcadia Quest összes kiegészítőjét az alapjátékkal együtt fejlesztették...

Ha én gazdag lennék...

A Beyond the Grave tehát az Arcadia Quest második kiegészítője. Az első, a Nameless Campaign szigorúan Kickstarter exkluzív, kereskedelmi forgalomban nem kapható, az eBayen pedig az ajánlott fogyasztói ára úgy százezer forint körül mozog (alapjátékkal együtt). Ilyenkor átkozom a rossz időzítést, hogy bárcsak kezdtem volna egy pár hónappal korábban játszani, vagy a Kickstartereket aktívabban figyelni.

Mivel kis költségvetésű blogként üzemelünk és jelenleg senki nem akar minket szponzorálni egy százassal, a Nameless Campaignről szinte biztos, hogy nem lesz ajánló - minek is, úgysem lehet kapni sehol. Aki esetleg szeretne rácáfolni az előbbi, szponzorációval kapcsolatos kijelentésemre, emailben és kommentben is nyugodtan jelentkezhet.

A történet

Hőseink végre megtisztították Arcadia utcáit a szörnyektől és egészen a fokhagymaültetvényekig kergették a vámpír Lord Fanget, majd pontot tettek a klánok közötti civakodások végére is. A világgal minden rendben volt egészen másnapig, amikor is az őrült tudós, Dr. Spider és hű társa, a púpos Ivan, ki nem szabadítják börtönéből Dread Kinget, aki azonkívül, hogy pusztító, őrült zsarnok élőholt király, még halhatatlan is, ráadásul remek érzéke van a hozzá hasonló holtak feltámasztásához és hadrendbe állításához.

Hőseink számára a probléma akkor kezd érdekessé válni, amikor kiderül, hogy a feltámadásra váró hullák között van Arcadia régi nemessége is, akik a sírból kimasírozva jogosan követelhetnék vissza azt a trónt, amit a harcosok vér és veríték árán szereztek meg az előző részben. A klánok tehát újra kardot/íjat/mágikus tekercset ragadnak, hogy felaprítsák az ördögi triót, lehetőleg úgy, hogy közben a "szövetséges" klánok minél több tagja hagyja ott a fogát a csatamezőn.

A kötelező plusz...

Amint látható, a történet még mindig nem nagy szám, de legalább fejlődött annyit, hogy megosztásra érdemes legyen - ez egyébként sokat elmond arról, hogy az előző rész sztorija mennyire rossz volt.

A rendszerben túl sok változás nem történt. Még mindig fekete kockákkal támadunk és fehérekkel védekezünk. Kapunk egy zsáknyi új tárgyat, amik kiegészítőkhöz méltó overpoweredséggel rendelkeznek. Hősből összesen kettőt kapunk, egy testvérpárt, akik akkor muzsikálnak igazán jól, ha a harcban valamelyik fél sértetlen. Vagy ők, vagy az ellenfél - ekkor bónusz kockákat kapnak a támadáshoz.

A hősöknél azonban sokkal érdekesebbek az új szörnyek. A két óriási főgonosz, Dread King és Frank, az összefércelt szörnyeteg személyében ismét a fröccsöntő ipar büszkeségeit üdvözölhetjük. Semmi sorja, aprólékos kidolgozás. Még rájuk nézni is öröm, nemhogy festeni őket. Természetesen kisebb gonoszoknak sincs okuk panaszkodni. A csontvázak és kilógó agyú zombik pontosan olyan aranyosan groteszk figurák, amilyennek egy arcadia questes élőhalottnak lennie kell.

...és amit igazán nagyot üt.

Ami miatt igazán megszerettem ezt a kieget, az a sírkő lapkák jelenléte. A kincsek mellett mostantól minden pályán találhatunk pár sírkövet is, amiket egy mozgáspontból felnyithatunk, valamilyen előny reményében. Ez az előny nem egy tárgy, vagy gyógyítás, hanem valamelyik szörny szabad mozgatása.

Ez az egész eddigi stratégiánkat szépen összecsomagolja, majd egy elegáns mozdulattal a papírkosárba hajítja. Mostantól egy szörny nem csak akkor segíthet nekünk, ha az ellenfél méltóztatik megtámadni őt. Ha szerencsénk van, mi magunk ugraszthatjuk nekik az élőholtakat, vagy állíthatjuk a szörnyeket olyan helyre, ahol a legkevésbé sem kívánatosak.

Valószínűleg a készítők is érezhették, hogy nagyon eltaláltak valamit, mert szinte az összes kampányban kulcsfontosságú szerepet töltenek be a sírkő lapkák (és a készülő új alapjátékban is megjelennek, csak kénkő lapok néven).

A küldetések céljait rendszerint nagyon őrzik, az előző részhez képest nagyjából dupla akkora túlerővel számolhattok. Pontosan ezért a fejjel a falnak módszer itt sem lehet sikeres, viszont egy jókor kimozdított szörny egy egész küldetés sorsát eldöntheti.

A rémségek

Két új szörnytípust is üdvözölhetünk a játékban. Egyikük a szellem, ami nevéhez hűen képes átjárni a falakon és blokkolt mezőkön is. Ráadásul nemcsak átjár az akadályokon, hanem át is lát rajtuk, vagyis akkor is rácsap a mellette elosonó hősre, ha történetesen fal választja el tőle. Persze anyagtalansága nem gátolja meg abban, hogy ő viszont képes legyen elállni mások útját, így az egyik legsokoldalúbb és legveszélyesebb szörnyet köszönthetjük személyében (ráadásul nagyot üt...).

A másik új szörnyfajta - szerencsére csak a főgonosz, Dread King tartozik ide - a Nagy. Mint ilyen, egy egész mezőt önmaga foglal el, blokkolva bármiféle átlövést vagy áthaladást. Ráadásul gond nélkül szétrugdos mindenkit, aki az útjába áll, még sérülést is okozva nekik. Nem túl kellemes jelenség ő sem, na.

Kell ez nekem?

Szerencsére erre a kérdésre rém egyszerű a válasz. Ha hajlandó voltál megvenni az Arcadia Questet nem kevés pénzért és még nem adtál túl rajta (tehát tetszik a dolog), akkor mindenképpen ajánlom, hogy tegyél félre még egy kis pénzt és szerezd be a kieget is, mert sokat tesz hozzá az alapjátékhoz.

Ha nem vetted meg az Arcadia Questet, akkor meg úgyis mindegy, nem igaz?