Három éve történt, hogy a trash fekete és haltetemektől bűzlő állóvizét gyakorlatilag robbanásszerűen kavarta föl a Sharknado cápákkal teli hurrikánja. Amikor a filmes ipar már csak a különböző hibrid élőlényekkel (sharktopus, ghost shark, dino shark, stb.) próbálta meg életben tartani magát, az Asylum egy merész húzással fogta az összes vérszomjas tengeri ragadozót és bedobta őket egy tornádó közepébe.

Enough said.

Szóval, aki nem ismerné, a Sharknado egy 2013-as, azóta kultikussá vált film, ami arról szól, hogy egy tornádó cápákat kap fel a vízből és kiviszi őket a szárazföldre, ahol aztán röptében fölfalják az embereket. Ez a zseniális koncepció aztán több folytatást is megélt, melyeknek fontos eleme, hogy vajon baromság-faktorban felül tudják-e múlni az előző részt. Mondanom sem kell, hogy a nemrég megjelent negyedik rész (Sharknado 4: The 4th Awakens...) a <SPOILER> olaj-, tűz-, és lávatornádójával igencsak magasra tette a lécet </SPOILER>.

Naná, hogy kellett belőle játékot csinálni! Furcsamód azonban nem videójáték lett az első nagyszabású projekt (azt az iOS-re kiadott futkározós vackot inkább hagyjuk), hanem társasjáték, ami hosszú-hosszú felvezetés után végre meg is érkezett Kickstarterre.

Cápák, tornádók, kockák

A Sharknado: The Board Game kooperatív játék, ahol a játékosoknak meg kell menteniük "a várost" a tornádótól és a belőle záporozó halaktól. Ehhez egy hatszöges táblán kell feladatokat megoldaniuk, mindig az aktuális küldetésnek megfelelően. A játék akciópontokat használ és ügyesen nyúlja le alkalmazza más játékok ismertebb elemeit.

• A mezőket eláraszthatja a víz, ami lassítja a játékosokat és több mozgásteret nyújt a cápáknak. Ezt feltakarítani akciópontba - és ezzel együtt időbe kerül - ahogy azt már a Forbidden Islandben is tapasztalhattuk.
• A harc (nyilván cápákkal) nyolc oldalú kockákkal történik és kicsit hasonlít a Mage Knight Ranged-Defense-Damage-Melee rendszeréhez, csak a szerencsefaktor miatt ez kevésbé kiszámítható. A sérülést egyébként jópofa módon a végtagok elvesztésével jelölik.

A játékosok köre után következik a Sharknado köre, melyben kockadobással és kártyahúzással mozgathatjuk azt a pályán, áraszthatjuk el újra a mezőket és pakolhatjuk le belőle a cápákat. A feladat túlélni a káoszt és teljesíteni az aktuális küldetést, ami lehet adott számú cápa leölése, egy adott tárgy megtalálása és hasonló klisés dolgok.

Ennyi. Nem egy nagy meccs, mi? Összetettséget tekintve valóban nem az. Még az alkotók is elismerik, hogy gateway játéknak szánják a darabot. Ha engem kérdeztek, az egésznek a legjobb része az a cápanádó minifigura, amit olyan részletesen dolgoztak ki, hogy még a belsejében is láthatunk uszonyokat - és amit bevallottan úgy alakítottak ki, hogy játék közben lehessen belőle felesezni.

Kell ez nekünk?

A Sharknado társasjáték igazából olyan, mint maga az alapmű. Azért van, hogy legyen. Mert Sharknado. Nincs benne semmi olyan, amit ne láttunk volna már korábban (sőt...), viszont Cthulhuval és cápákkal minden jobb. És ebben vannak cápák. Sok cápa.

Viszont amíg az Asylum filmet olcsón megvehetjük, addig 54+25 dollárt (kb. 22 ezer forint) nem biztos, hogy megér egy trash élmény. A kampány pár napja megy és bár nem volt egy CMON-szintű bomba, lassan megvan a kitűzött cél harmada. Ha lehetne kapni csak a minifigurát, beszállnék. Ennyiért a teljes kampányt viszont még meggondolom. 

Hogy sikeres lesz-e avagy jó lesz-e a végeredmény? Csak amennyire a film is az volt.