Pár napja jelent meg egy írás a Cardboard Gurun, ami egy ötöslistával próbálja meg lebeszélni az embereket arról, hogy kiegészítőket vegyenek társasjátékokhoz. Gondoltam lefordítom nektek, de aztán láttam, hogy sok ponton tér el a véleményünk a szerzővel, úgyhogy inkább csak a lényeget fordítom le nektek és kiegészítem saját kommentekkel. Azt hiszem, ezt nevezik szemlézésnek.

Az összes kép csak illusztráció.

A játékosszám-növelők

A társasjáték tervezők nagyon sok szempontot figyelnek egyszerre, melyek közül csak egy a mechanika. Észben kell tartani a holtidőt, a tematikát, a gyártási költségeket és még a doboz méretét is. Igen, van úgy, hogy azért válnak meg bizonyos elemektől, mert több komponens egyszerűen nem férne a dobozba. A játékosok száma is több tényezőtől függ. Az egyik ilyen az előbb említett dobozméret és ár, de nagyon fontos az is, hogy hány játékossal lesz valóban élvezhető a játék.

Pár éve írtam arról, hogy nem tartom jó ötletnek, hogy most már minden játékhoz kötelezően készül 1,2,3,4 és még több játékos mód, hogy minél szélesebb rétegnek feleljenek meg. Ugyanez igaz a játékosszám növelő kiegészítőkre is. Ha több játékosra más szabályok vonatkoznak, akkor az lehet jó. Ha viszont a többjátékos kiegészítő annyiból áll, hogy adnak még két karakterlapot és még egy marék erőforrást, akkor ott gondok lesznek:

Növekedhet a holtidő. Kisebb lesz a terep ennyi emberre. Kevesebb erőforrás jut ugyanennyi emberre. Lényegesen hosszabb lehet a játék. Sokkal kevésbé lesz kiszámítható egy kör, ha nem hárman, hanem öten cselekszenek előtted. És így tovább, és így tovább...

Szerintem a játékosszám növelő kiegészítők akkor működhetnek a legjobban, ha az adott játékot amúgy is bármennyien lehet játszani. Tipikusan ilyen pl. a roll&write műfaj.

Korai kiegészítők

A cikknek ebben a részében azt állítja a szerző, hogy olyan kieget venni, ami együtt jelenik meg a játékkal, tuti bukás, mert azokat biztosan nem tesztelték eléggé és nem passzolnak majd az alapjátékkal. Az én véleményem pontosan ezzel ellentétes. Ha a kieg a játékkal együtt jelenik meg, akkor jó eséllyel a játékkal együtt fejlesztették, vagyis pont ez lesz az, ami még képes belesimulni a mechanikába. A későn, vagy csak pár hónappal később megjelent kiegészítőknek sokkal inkább megvan az a veszélye, hogy tesztelés nélkül dobják őket piacra.

A Trickerionról például tudom, hogy a Dark Alley kiegészítő az alapjáték része lett volna, de mivel az már így is iszonyú összetett volt, végül a feldarabolás mellett döntöttek.

Modulok

A modul az egyik legnépszerűbb kiegészítő típus. Annyit jelent, hogy a játékhoz hozzáadhatunk bizonyos elemeket, amiket tetszés szerint kombinálhatunk. Így aztán olyan kevés, vagy olyan sok összetettséget vihetünk bele, ami nekünk kényelmes.

Ismét eltér a véleményem a cikkírótól. Szerinte a modulok veszélye az, hogy ha túl sok van belőlük, akkor annyiféle kombináció fordulhat elő, hogy biztosan nem tesztelték eleget mindent - ezért belefuthatunk olyanokba is, amik inkább rontanak az élményen.

Nekem egyelőre csak jó tapasztalataim vannak a modulos kiegészítőkkel. A Camel Upnak például kifejezetten jót tett, hogy lehet növelni a hosszát vagy bővíthetjük plusz akciókkal. De kíváncsi lennék a ti (rossz) tapasztalataitokra.

Túlkomplex szabályok

Ez egy valós veszély. Túl sok kiegészítővel a játék egyszerűen annyira összetett lesz, hogy nem fogjuk tudni észben tartani az összes szabályt. Vagy nyögvenyelősen, folyamatosan lapozgatva, kérdezgetve fog folyni a játék vagy egyszerűen kihagyunk bizonyos részeket, mert az agyunk képtelen ennyi minden feldolgozni.

Ezt éreztem a Dungeon Petz esetében is. A plusz tábla még vagy öt mezővel bővítette az amúgy sem éppen szűkös kínálatot. Játék közben a legtöbbet nem is használtuk ki, egyszerűen csak elvittük az extra lényeket és ketreceket a második piacról.

A javítások

Videójátékokat viszonylag könnyű javítani patch-ek segítségével, de társasok esetében sokkal bonyolultabb a helyzet. Ha nem lehet erraátval, vagy javított erratával megoldani a dolgot, akkor szégyenszemre pótkártyákkal kell megoldani a dolgot, amik csak jelentős késéssel fognak megérkezni a vásárlókhoz. Ezek azonban csak arra nyújtanak megoldást, ha valamit elgépeltek vagy elnyomtattak a játék gyártása közben. Arra nem jelentenek gyógyírt, ha a játék egyszerűen nem jó.

Ha a kiadó ennek ellenére nem akarja elengedi valamiért a szériát, akkor szoktak a különböző, második-, másfeledik részek és revised editionök megjelenni. Ez az, amit sem én, sem a cikkíró nem tartunk szerencsés húzásnak. Nem tetszett a játék, amit vettél? Semmi gond, vedd meg megint és akkor már tetszeni fog! Ennek egy konszolidáltabb formája a különböző upgrade kitek kiadása, amik csökkentett áron csak a megváltozott komponenseket (jellemzően kártyákat) tartalmazzák - de ez még mindig azt jelenti, hogy mi fizetünk többet egy játékért, ami elsőre nem sikerült.

Szóval én ilyen újrakiadásokat csak akkor vennék, ha még nincsen meg az előző rész - vagy annyira rajongok érte, hogy minden egyes morzsáját be akarom szerezni. Persze azt soha nem lehet tudni, hogy mikor lesz egy játékból second edition...

Végszó

A cikk konklúziója az volt, hogy hiába szidta öt bekezdésen keresztül őket, azért a kiegészítők nem az ördögtől valóak, csak nem kell őket ész nélkül vásárolni. Mint minden esetben, itt is érdemes minél több értékelést elolvasni és mérlegelni.

Végül pedig tartsunk egy kis gyűjtést. Nektek melyik a legjobb, illetve legrosszabb kiegészítő élményetek?