"Az internet azért van, hogy névtelenül fikázhassunk rajta embereket." - hangzik el a Jay és Néma Bob visszavág végén. Ha ez nem is igaz teljesen, abban azért megegyezhetünk, hogy sokan szereznek hírnevet azzal, hogy valamit vagy valakit nagy hangon (és még nagyobb arccal) kiosztanak. Ez néha vicces, néha nem, de sajnos itt is érvényesül az az elv, hogy ha valaki nagyon hangos, akkor előbb vagy utóbb megjelennek a követői, akik saját vélemény kialakítása helyett inkább kölcsönveszik a kritikus véleményét, megspórolva ezzel a gondolkodás terhét.

Erre ékes példa a ma bemutatott Lords of Xidit. Miután a Shut Up&Sit Down titánjai egy videóban igencsak lehordták ezt a számomra egyébként elég kedves játékot, mindenhol megindult a fikahullám (hogy mekkora marhaságokat sikerült összehordani róla, azt nemsokára kifejtem). Aztán telt múlt az idő, néha elő-előkerült a Xidit a beszélgetésekben és most, hogy az ominózus videót elfeledtük, a többség már azon a véleményen van, hogy ez bizony jó játék - ahogy én is.

A Lords of Xiditet a Libellud adta ki, ami az én szememben már önmagában garancia arra, hogy jól teszem, ha a leemelem a dobozt a polcról. Ők azok, akik a zseniális Évszakokat, az év játéka Dixitet és a többek által év játékának tartott Firkalandot is adták nekünk.

Történet

A játék az Évszakok mesés világában játszódik, egy borzalmas katasztrófa idején. Egy gonosz erő szállta meg a világot, az addig hűséges famulusokat a mestereik ellen forduló, tomboló szörnyekké változtatva. Ráadásul az eddig csak legendának hitt titánok is fölébredtek szendergésükből, hogy elpusztítsanak mindent, ami a szemük elé kerül.

Hogy a katasztrófát megakadályozzák, öt hős, öt Idrakys indul útnak, hogy sereget toborozzon magának a városokból és a szörnyek ellen induljon, megmentve a királyságot a pusztulástól. De az emberek emlékezete nem ismer kegyelmet, ha felejtésről van szó. Az öt hős közül csak egy lesz az, akinek a nevét megőrzik a legendák, aki a varázslók körében befolyásra tehet szert és akit érdemeiért a király hatalmas kinccsel jutalmaz majd...

Szabályok

A kerettörténet elég jól leírja a feladatot, ahogy a győzelemhez szükséges tényezőket is. Tehát Idrakysunkkal lovagolva sereget kell gyűjteni, szörnyeket ölni, hogy hírnevet, befolyást és pénzt szerezzünk magunknak. A játék legmenőbb része a hős irányítása. Ez egy fogaskerekekkel díszített, összerakható, hős-kalibráló padon történik, mások előtt titokban. Előre kell megterveznünk hat lépésünket, a többiekkel egyszerre, majd sorban végrehajtani őket. A lépések lehetnek mozgás, várakozás és interakció (toborzás, vagy harc).

Ha hősünk éppen egy városban tartózkodik és toborozni óhajt, akkor elvehet egy (és minden fordulóban csak egy) harcost, ami mindig az adott helyiség lehető leggyengébbike lesz. Tehát ha először érünk egy városba, akkor parasztot kapunk, az utánunk következő már esélyes egy íjászra, és így tovább, míg a legerősebb csatamágus csak annak jár, aki elég taktikás volt ahhoz, hogy utoljára érkezzen oda.

Harcolni a szörnyekkel akkor lehet, ha rendelkezünk a legyőzésükhöz szükséges élő erővel, ami minden esetben látható szörny lapkáján (pl. két paraszt és egy íjász). Ekkor, ha a gyilkolás mellet döntünk, az adott embereket elveszítjük, az ellenfél elhullik, mi pedig választhatunk kettőt az érte járó jutalomból (amik a már említett hírnév, befolyás és pénz lehetnek).

Ha egy várost teljesen lerabolunk, új lép a helyére, mégpedig oda, ahol a legrégebbi leölt szörny tartózkodott. Hasonlóképp, ha egy gonosztevőt sújtunk halálra, akkor a következő ott jelenik meg, ahol a legkorábbi várost fosztottuk ki (ezek után szerintem nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy a szörny lapkák hátoldalán vannak a városok, úgyhogy az egész adminisztráció a kartonkorong megfordításával, majd lehelyezésével el is végezhető... ennyit a bonyolult játékmenetről...).

A "kiszámíthatatlan" játék

A soron következő két város/szörny mindig jól látható, ráadásul azok tartalmát (az embereket) és nehézségét (a legyőzésükhöz szükséges harcosokat) is láthatjuk, ami kiváló taktikázásra ad okot. Ezzel pedig el is érkeztünk a játék egyik fontos eleméhez, a taktikához. Fontos megemlíteni, hogy bár a lépéseket nyíltan végezzük, a harcosaink száma végig titokban van a többiek elől egy kis paraván mögött. Figyelni kell tehát, hogy a másik milyen városokban járt eddig, mert abból következtetni lehet rá, hogy mi lesz az úti célja, ahol esetleg elévághatunk. Pontosan ez volt az, amit a SU&SD szerkesztői (és ennek következtében mások is) annyira kritizáltak. Mert ugye az milyen már, hogy "megtervezem, a körömet, elindulok a városba, de ott már nincsen senki, akit fölvehetnék, így nem is tudok megküzdeni a szörnnyel, de semmi gond, mert már amúgy sincsen ott".

Nos, pontosan ilyen.

Erről szól a játék. Kikövetkeztetni a másik lépéseit és ettől függően keresztbe tenni neki. Azt nem tagadom, hogy egy rossz lépés elvihet egy egész fordulót, de abból tizenkettő (vagy kilenc) van, szóval nem annyira súlyos, hogy az egész játékot bedöntse. 

Végszó

A látvány? A látvány gyönyörű. Az egész tábla színes, élénk, vibráló. A figurák szerethetőek, aranyosak, ráadásul a szörnylapkák az Évszakok kártyáin látható lényeket ábrázolják, amik önmagukban is nagyon szépek. Jó volt újra találkozni velük.

Az élmény? Én még nem találkoztam olyannal, akinek ne tetszett volna a játék többé vagy kevésbé. Kell egy kis (és tényleg csak egy kis) odafigyelés, hogy felfogjuk a szabályokat és megértsük a logikáját, de ha nekem sikerült, akkor mindenki másnak is fog. Való igaz, hogy a végén a pontok elszámolása nem a leggyorsabb (nagyjából 5-6 perc, mire kiderül a győztes), de a játék azért igyekszik minél több tokennel és szemléltető ábrával könnyíteni a folyamaton. Maga a játék nem nyelvfüggő (semmilyen szöveg nincsen benne), de a szabály csak angolul jelent meg, ezért érdemes nyelvtudással belevágni, vagy szerezni hozzá fordítást.

Gyerekes? Nem az. Tény, hogy nem gazdasági szimuláció és nincsenek benne második világháborús katonák, de attól még elég agymunkát és előre gondolkodást igényel ahhoz, hogy indokolt legyen a 14 pluszos plecsni.

Ajánlott? Egy próba erejéig mindenképpen, vásárlásra pedig nagyon.