Még hónapokkal ezelőtt harangozta be a CMON, hogy komplett franchise-zá duzzasztja az Arcadia Questet. A bucifejű figurák kaptak egy monstre önállóan játszható kiegészítőt (ez lesz az Inferno), hozzá pedig egy rakat exkluzív figurát, egy kisdobozos kiegészítőt (Petz) és még négy kisebb kieget sárkányokkal. Ez nagyon sok doboz és benne még több mini.

És persze sok pénz. Nagyon sok.

Ha más nem, a sok ráköltött forint (nomeg a jópár poszt) tanúsítja, hogy én bizony nagyon bírom az Arcadia Questet. De ez az új Masmorra abszolút nem érdekel.

A Masmorra: Dungeons of Arcadia egy dungeon crawler (? szerintem már az alapjáték is az volt...), ami az Arcadia Quest világában játszódik. A játékosok a szörnyek ellen vonulnak, de most nem egy belátható terepen mozognak, hanem egy véletlenszerűen generált, állandóan változó kazamatában. A cél elérni a tizenhatodik szintet szörnyek gyilkolásával, csapdák hatástalanításával és kincsesládák nyitogatásával. Az AQ élményt, vagyis egymás nagyüzemű szívatását az adja, hogy a játékosok sebezhetik egymást is, valamint, hogy semmi nem tiltja a szörnyek és ellenfelek egymás ellen való kijátszását.

Igen?

A hősöket a szokásos bucifejű minik jelképezik majd, a szörnyeket pedig egy dobókocka - ez utóbbi egyébként ahhoz is kell, hogy eldöntsük, milyen monszter vár minket a következő sarok mögött. Vagyis ezúttal nem műanyag figurákat kell ölni, hanem képpel ellátott kockákat. Ezekre sikerült rázsúfolni a szörny képét és alap értékeit, de a speciális képességeihez már a szabálykönyvet kell föllapozni, vagy a segédkártyákat kell figyelni.

A cselekvés szintén kockákkal történik, szintén véletlen módon. Elhajítunk adott mennyiségű kockát, újradobunk, ha kell és az alapján cselekszünk, támadunk, keresgélünk, stb. Igen, jól érted, mozogni csak akkor lehet, ha dobtunk mozgást, támadni csak akkor, ha van abban a körben támadásunk. Ha a kocka úgy hozza, egy helyben állva csapkodjuk a levegőt az üres szobában két körig....

Durva, de az egész kicsit sem mozgat meg, annak ellenére, hogy más játékokban a kockamenedzselős mechanikát alapvetően szeretem.

Ami viszont tetszett a játékban, az a karakterfejlődés. Ha kellő mennyiségű XP-t szedünk össze, szintet lehet lépni és két extra képesség közül választhatunk - vagyis mi szabjuk meg a fejlődés irányát, ezzel egy kis változatosságot csempészve két menet közé.

Neeemmmmmmm...

Ha röviden szeretném kifejteni, hogy mi nem tetszik ebben a játékban..., nos egész egyszerűen "neeemmmmmmm". Nincs rá jobb szó. Nem fogott meg. Már a szabálykönyvet is untam.

A srácoknak sikerült egy sok szerencsére és kevés taktikára épülő rendszert oldalba rúgniuk és egy rengeteg szerencsére és minimális taktikára épülő rendszerré formálniuk. Remek.

Nem látom a célt, vagy a konkrét értelmet. Lehenteljük a szörnyet azt csá, lehetőleg előbb, mint a többiek. Semmi extra feladat, neadisten narratíva. Még az az izgalom sincs meg, hogy nem lövődik el az összes szörny egy játék alatt és izgatottan várjuk a következő alkalmat, hogy végre szembeszállhassunk a csontváz/zombi/démon/vámpírkirállyal. Itt az a szörny jön, amit a kocka dob és az sem izgalmas, mert igazából csak egy piktogram meg egy lábjegyzet. Még csak nem is taktikázik, egyszerűen csak le kell ütni nullára - vagy őt üt le minket.

Láttak már a srácok egy DnD társasjátékot például? Annyi különböző kincs és felszerelés kártya van egy dobozban, hogyha egymás mellé raknám az összes lehetséges permutációt, ami előkerülhet egy parti alatt, elérne a Napig. És akkor ehhez jön még tíz-tizenkét küldetés, hogy legyen miből válogatni. 

Vagy esetleg szétnézhetnek a saját szekrényükben is. Az Arcadia Quest nem arról szólt, hogy ütök-e vagy nem. Oké, értem, más műfaj. De ez akkor is max a Drakon szintjét üti meg, viszont közel húszezer forint egy fillerért kissé drága.

Köszönjük, jöhet a következő. A befolyt pénzt meg inkább fordítsátok az Inferno gyártásának felgyorsítására.