Gémer létem egyik fénypontja a nyári társasjáték tábor - avagy a játékos hosszú hétvége. Ez a játékos körökben amúgy elég divatos szokás azt takarja, hogy a társaság kivonul egy lehetőleg elszigetelt házba, földobják a tűzre a bográcsot, cisszentenek egy pár dobozos sört, a maradék időben pedig annyi játékkal játszanak, amennyivel csak bírnak.

Ilyenkor jó esetben két-három ember gyűjteménye is egy helyre összpontosul, úgyhogy a választék az idővel fordítottan arányos lesz. Az időszűkében ráadásul meg kell találni a megfelelő egyensúlyt az újdonság-ismert mérlegen és figyelni arra is, hogy senki ne maradjon ki a mókából. A bulin szerencsére számos remek darab is előkerült, amit most a teljesség igényével meg is osztok veletek.

Coup 

Az egész esemény sztárja és meghatározó eleme, a legtöbbször elővett játék. Blöffölős, sok intrikázással, bosszúval és kieséssel. Ez utóbbi a játék rövidsége miatt szinte érezhetetlen mennyiségű holtidőt generál a pechesebbeknek.

A játék lényege, hogy öt cyberpunk karakterrel megpróbáljuk egymást kicsinálni. Minden karakter rendelkezik valami egyedi képességgel (gyilkosság, pénzgyűjtés, lopás, stb) és egyúttal blokkolhatja egy másik karakterét is. A szerepeket rejtve kapjuk meg, így senki nem tudja a sajátján kívül, hogy ki mit kapott. Pontosan ezért bármelyik karakter képességét lehet használni, még azét is, aki nincs nálunk - ha viszont kamuzáson kapnak minket, az rögtön egy élet elvesztésével jár.

Az eredmény: villámgyors, pattanásig feszült, mégis pokolian szórakoztató menetek. Méltó párja az Avalonnak és a Resistance-nak az intrikázós-, a Love Letternek pedig a villámjátékok polcán.

The Big Book of Madness 

Pár hete ismerkedtem meg ezzel a játékkal és gyorsan a kedvencemmé ugrott elő. Kooperatív élmény a Harry Potter és a Cthulhu világ keresztezéséből. Úgy lesz nehéz, hogy közben nem érzed magad halálra szívatottnak (najó, ez azért nem teljesen igaz...) és olyan háromnegyed óra alatt le is megy egy játék. Nyerni nem sikerült benne, de az elvileg bombabiztos stratégia már megvan. Hamarosan bővebben is kifejtem, addig olvasd el róla Kunó kolléga írását itt.

Jön az a k*rva darázs a kajára

Viszonylag népszerű partijáték, különösen a szabadtéri étkezést kedvelők körében. A kajánk körül repkedő darazsat kell elkergetni egy kézlegyintéssel, aminek el kell találni a megfelelő erejét. Ha sikerül, a darázs 20 másodpercre arrébb repül, addig lehet nyugodtan enni. Ha túl erősen legyintünk, az a fájdalmas vereséget jelentheti. Haladók próbálkozhatnak a két darazsas verzióval is, a profik pedig az úgynevezett "Lekvár a szabadban" szintet is kipróbálhatják.

Evolúció

Régi kedvencem ismét előkerült, ráadásul többször, mint az elmúlt egy évben. Dínók és egyéb őslények versengenek, hogy minél több kajához jussanak. Ha a növényi élelem már elfogyott, akkor jobb híján egymás testéből táplálkozhatnak.

Amikor korábban írtam róla, könnyelműen kijelentettem, hogy könnyen tanulható. Most viszont kénytelen voltam belátni, hogy ez bizony gémer játék, még ha nem is a legbonyolultabb.

Elder Sign

A Cthulhu játékok egyik legjobbja. Egyszer vettük elő és akkor is már elég fáradtak voltunk. Ennek ellenére - és annak, hogy a nehezebb kiegészítővel játszottunk - erőlködés nélkül pofánrúgtuk Shub-Niggurath-ot és mind az ezer ivadékát. Ha jól emlékszem egy, max két küldetést buktunk el. A nem várt győzelem okait még kutatjuk. A játékról részletesebben itt és itt.

Kő-papír-olló

A sorsdöntő csaták játéka. Olcsó és gyors és nincs agyonbonyolítva kiegészítőkkel. Kezdetben a játékosok inkább a szerencsére hagyatkoznak benne, de a profik szerint kőkemény pszichológia és stratégia dönti el, hogy ki lesz a győztes.

Welcome to the Dungeon

Szintén ígéretes kis mikrojáték, de sajnos sokkal kevesebb idő jutott rá, mint az érdemelte volna. Paul Mafayon (Évszakok, Firkaland) csodaszép rajzaival egy pörgős, izgalmas "chicken game-t" kapunk. A négy játékos közül az vághat neki a dungeonnak, aki hajlandó a legnehezebb körülményeket (legtöbb szörny, legkevesebb felszerelés) bevállalni hozzá. Ha jól számolt, az sikert-, ha túlvállalta magát, az halált jelent. Jellegéből adódóan egy kör csak kivételes esetben tart tovább tíz percnél, így partijátéknak is kiváló.

Pokemon Go

Korábban már volt szó róla. Most csak azt állapítottam meg, hogy nagymértékben növelni tudja a bevásárlási hajlandóságot. Főleg, ha a bolt mellett van egy gym...

Tokió királya

Ő is szerepelt már korábban a blogon. Kellemes, igényes kinézetű töltelék, ami megfelelő társaságban akár fő szerepet is betölthet. Néhány Godzilla-wannabe úgy döntött, hogy versenyt rendeznek Tokió elpusztításából. Az nyer, aki előbb veri szét a várost, vagy utolsóként éli túl a bunyót. Kis taktikázás, sok szerencse és szurkolás a kockáknak.

Valaki idegen járkál éjszaka a hátsó kertben

Feszült és kifejezetten borzongató többszereplős játék. A játékosok választhatnak egy fegyvert, majd csapatban indulnak a rejtélyes idegen keresésére. Hosszú és izgalmas, de a főgonosszal - szerencsére nem futottunk össze és mindenki HP veszteség nélkül úszta meg a dolgot.

7 Csoda

Korábbi véleményemet felülírva el kell ismernem, hogy ez sajnos jó játék és nem véletlenül kapott annyi díjat (hozzátenném, hogy eddig is elismertem, hogy jó, csak nekem nem tetszett). Valószínűleg a társaság sokat dob rajta, ahogy az a tény is, hogy nem próbálták meg az összes kiegészítőt egyszerre lenyomni a torkomon.

A Duel akkor is jobb :)

Dead of Winter

A hétvégén én nem ültem le mellé, de korábban már többet is játszottam vele. Nagyon hangulatos kooperatív játék, árulással és sok parázással. Bár nem rövid, nem válik olyan kínzóan hosszúvá, mint az Eldritch Horror és a véletlenszerűen életbe lépő crossroad kártyáknak köszönhetően végig fenntartja a figyelmet. Kell viszont neki egy alapos magyarázat és legalább egy-másfél játék, amíg valaki teljesen átlátja a szabályokat és ki tud alakítani valamiféle stratégiát.

Bográcsos vaddisznópörkölt és grillezett tarja

Kifejezetten élvezetes partijáték, amit egyedül, de akár tíz fővel is jó játszani. Kezdőnek ajánlott, ha segít az első játékban valaki tapasztaltabb. Nálunk ebből nem volt hiány, úgyhogy mind a két parti remek hangulatban telt és a Lecsó című kiegészítőt is nagyon élveztük. Mindenkinek csak ajánlani tudom!

The Great Fire of London

Hű, na itt már fáradt voltam nagyon és csak fél aggyal tudtam ott lenni. Azért igyekeztem kihozni magamból a maximumot. A játék lényege hogy az 1666-os nagy londoni tűzvész ne a mi házainkat pusztítsa el mi pedig minél nagyobb szerepet vállaljunk a tűz eloltásából. Inverz területfoglalós játék, aminek szerintem jót tett volna, ha még pár szabályt lehúznak belőle a kiadás előtt.